Farmos társasjáték óvodásoknak

A Green Rabbit – Okos Ovisok cég egyik társasjátékát vettük meg nemrégiben. A két fiú nagy farmbarát, és a doboz képe azt sugallta, ez jó játék lehet nekik. És tényleg, bevált! Ráadásul még traktor is van benne…

169

A farm társasjáték nagy kedvenc lett. Először csak négyévesemmel játszottunk, kettesben. Ő már ismeri a dobókockát, tudja, mikor hányat kell lépni. Jól vette azokat a “kanyarokat” is, ha vissza kellett menni. Amikor hármat vissza kell lépni, hogy a rókát elkergessük, úgy mutattam be, hogy mondtam: “hess-hess-hess”, és minden szónál egyet visszaléptem. Nagyon tetszett neki, jónéhányszor elhessegette a rókát. Ekkor ébredt föl a kétéves Kristóf. Ő is rögtön bekapcsolódott a hessegetésbe, ezzel tovább javítva a visszafele lépés “feelingjét”. Persze, rossz dolog, ha visszaküldik az embert, de meg kell tanulnunk ezt is elfogadni…

Ugye, milyen lelkesen hessegetnek? 🙂

185

Kristóf látott már ugyan dobókockát, de most kezdett alaposan megismerkedni vele. Nézte, forgatta hosszan – piros és kék szín is van a kockán. A színeket is gyakoroltuk hát közben: piros 1, kék 2, …

189

Nagy öröm volt, ha a pallón előremehettünk a  tojásokat összeszedni tyúkanyóval, vagy lóháton ugrathattunk, és egyelőre a rókahessegetés meg a pocsolya miatti visszaléptetéseket is jól bírtuk.

171

Másnap reggelre Barnit elkapta a hányásos/hasmenéses vírus. (Tudom, gusztustalan, de hozzátartozik a beszámolóhoz.) Ugyanis legrosszabb időszakában, mikor már semmi ötletem nem volt, hogyan is tartsam benne a lelket, eszembe jutott az új játékunk. Megkérdeztem, játsszunk-e azzal. Felcsillant a szeme, és mondta, hogy igen. “De legyél te helyettem!” – kérte. Szóval két bábuval játszottam: a pirossal léptem magamnak, a zölddel neki. A tábla ugyan sokszor leesett az ágy széléről, Kristóf is meg-megzavart minket, de egy menetet így is végigjátszottunk – szerencsére rövid idő alatt végig lehet érni a pályán, 15-20 perc alatt lemegy egy játszma.

203

Aznap éjjel mi, szülők is kidőltünk, a következő napot többé-kevésbé ágyban töltöttük.  A két fiú addigra már jobban volt, és bizony hiányzott nekik a szórakozás. Barnim felvetette délután, hogy mi lenne, ha társasoznánk – majd ő lép helyettem, ajánlotta fel gavallér módjára 🙂 És bizony nekifogtunk játszani. Akkor már Karina is itthon volt (őt is elkapta a vírus…), ügyesen átvette a játékvezetést, és végre volt valami jó is abban a napban… Na, fényképezni ekkor nem volt erőm… De gondolom, megbocsátjátok…